"Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,Elrévedezni némely szavadon,mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,És rajta túl derengő csillagok.Én nem tudom mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, mint napsugár, ha villan a tetőn, holott borongón már az este jön.Én nem tudom mi ez,…

Az éj elmúlt már, azt hiszem, Nincs tovább. Még most itt vagy, De nem soká’ Elindulsz, és itt hagysz Egyedül, álom nélkül. Az idő múlik, s hozzám Nem jössz vissza Soha már. Szétszórt emlékeim az Asztalon állnak, Gyűrött ruhák A pamlagon várnak Mit kérdezünk, Szó már…

Kék az ég, de a fű zöldebbLábamon a zöldes-kékesFoltok jelzik, hányszor értem földet.   (2011. 07. 12.)