Kérdőjel- megbocsátás, avagy meg kell-e bocsátani azt, ami csupán elménk fura illúziója,
Az illúziót, amely sokkalta valóságosabb bármely élőnél?

Elátkozom
Kitől akár
A földbe is vágysz,
Nem fut utánad
Három puttonyra
Emel fel, kedveskedve
S neked szava kellne
Ki miatt vér tapadt
Kezedhez
Saját véred
Ki miatt véred
S könnyed hullt
S elátkoztad nevét
Nem egyszer, s nem százszor
Mégis úgy gondolom
Néha csendes éjen
Egyedül ülve
Fekvő hely'den
Csendben
Mégis hiányzik
Még most is
Mégis.

S engem nem bánt
Nem az, hogy ő nevét suttogod
Hanem sokkalta,
Hogy ő ajkát neved
Nem hagyja el, s
Ez a lánc, az önámító
Némaság zajos lánca
Megbéklyóz, leláncol, megfolyt
S elhervad szép virágod

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.