Nem értem, miért
Nem tudok én is
Egy lenni, jól lenni

Jónak lenni, elég
Lenni, olyan, kihez
Bármikor jó menni

Lehet fordulni búval,
S bánattal, s a sírást
Vad kacagássá

Nevelem ki. De
Nem, ez nem én vagyok
Ülök a teraszon

S arcom hamvadó rózsái
Porig égnek a a tűző
Árnyékon, s befed,

Elnyom, megcsókol
A sötét mosoly.
Önsajnálat ez,

Lelkes megnyugvása
Lelketlen énemnek
Hogy nem vagyok jó,

Nem vagyok elég,
Talán egy kósza emlék,
Mely a jelenben kísért

Nem vagyok az,
Mi lenni akarok,
S már nem tudom,

Mi a rossz, csak markolok
S hervadok csöndben
ahogy Te is mellettem.

Pedig nekem kellene
Fénynek lenni, ám
Mégis hamar elég,

Kacaj szádat nem hagyja
El, csak mosolyogsz, vagy
Vagy Sírsz némán

Mással nem gond, jó-e a
Kedv, de a kedves égett arca
Meghökkent Téged

S hátrahőkölsz csendesen
Nem testtel, de lélekkel
S megértem.

Miért nem lehetek jó?
Miért nem hozzám fűz
Sok szép emlék?

Miért nem fakasztok mosolyt
Arcod szegletén?
S közben beszűrődik

A konyhai kacaj
Körbefonja a lakás
Zegét-zugát

Behatol fülembe, s
Dobhártyám helyett
Szívem veri porrá

Hogy ott nem én vagyok,
A kacaj, a mosoly,
A jókedv nem enyém,

Nem volt enyém sohasem,
De mástól megadatik neked.
Hallgatom a furcsa neszt,

Fejembe képek villannak
Hogy nem én vagyok,
Csak hervadok

S merőn nézek
Magam elé, keresve a
Menekülés útját

Életem fojtó hurkából.

(2012. 08. 11.)

Igazából
Nem tudom már
Kinek higgyek
Miben ne

Magamban bízhatok?
Nem hiszem

Lenne valami,
Ami jobbá tenné
Kedvem
Kedves
Szabadíts meg
Engem
Húzd ki
Vitorlám a
Tajtékzó vad
hullámok tengerén
Mert elsodor
Elragad
Megfolyt
A levegő
Szétfeszíti tüdőm
S foszladoz
Tűnőn
Emlékképek
Rég-szép játékok
Szerelmes
Vágy, titok

Titok, titok, titok

Hiszen ez öl
Feszítve gyötör
Tudatlanságba
Zártan
Diplomás semmittudó
Mérnök koldus
Koldusmérnök
Hallgató
Vízió
Viziló tátongó
Űrben tapogató
Végtelenbe zuhanok
Véletlenül meghalok
Nevetek
Megvetem - Megvettem
Már a jegyem
Csak oda szól
S némán
Fölém hajol,
Elkeni számról
A lágy permetet
S fehéren áll
A máskor pozsgás
Nem lüktet, az óra
Áll
S barátom
A néma kattogás.

Könnyes búcsú
Könnyeddel búcsúzz
Drága kedves

Hulljon a szép,
Hulljon, míg él - szerelmünk -
Benned, Bennünk.

S legyen nedves
Alattunk a padló
A csúf, rút peron

S legyen kedves
A perc, mikor
Ugyanott,

Ugyanezen gyönyörű
Réten virágot szedesz
Velem, s

Mosolyod takarja el
a hulló zuhatagot
S ha felragyog felettünk

A szivárvány harmatos
Sávja alatt két árva
Látja: Nem múlt el a zivatar.

(2012. 06. 24.)

Sajnálom azokat, kiknek okoztam
Fájdalmas perceket s azokat is,
Kik általam lettek naggyá

Átkozott faj mind a kettő

Állat vagyok, ráadásul oly galád,
Mely nem haraggal öl: Bűnbánat
Viszi el mind ellenem

S nem átall kioltani lángot sunyi,
Kecses széllel, elillanni ferde,
Szürke képpel oda, hol nem bántották;

S még nem bántott.

Vért nem ontott, szennyében nem állott
Neve legyen áldott, ki engem még nem látott
Ki ne hallotta fekete nevem, Áldott legyen az.

De hiszen csak azért ölök én,
Azért ontok ártatlan életet,
Mert én magam is haldoklom.

(2012. 06. 24.)

Kérdőjel- megbocsátás, avagy meg kell-e bocsátani azt, ami csupán elménk fura illúziója,
Az illúziót, amely sokkalta valóságosabb bármely élőnél?

Elátkozom
Kitől akár
A földbe is vágysz,
Nem fut utánad
Három puttonyra
Emel fel, kedveskedve
S neked szava kellne
Ki miatt vér tapadt
Kezedhez
Saját véred
Ki miatt véred
S könnyed hullt
S elátkoztad nevét
Nem egyszer, s nem százszor
Mégis úgy gondolom
Néha csendes éjen
Egyedül ülve
Fekvő hely'den
Csendben
Mégis hiányzik
Még most is
Mégis.

S engem nem bánt
Nem az, hogy ő nevét suttogod
Hanem sokkalta,
Hogy ő ajkát neved
Nem hagyja el, s
Ez a lánc, az önámító
Némaság zajos lánca
Megbéklyóz, leláncol, megfolyt
S elhervad szép virágod

Az arcod él még
míg porrá nem ég
minden bennem
mert nem felejtem,

Te mondtad még,
ha megnyugodnék,
akkor mehetne
minden rendben,

Ha meghajolnék
vakon,némán
és én elhallgatnálak
csendben
 
Mintha olajban úsznék, a hajammal a számban
egy ládába zárva, fulldokolva a vér szagában
 
Kötéltáncot járok veled 
   fordítsd nyugodtan csak félre a fejed 
Éjhalálig játszd csak a szépet 
   keresztbe nyelted rég a férget 
Szépen varrnám össze a szádat 
   forró késsel ringatnálak 
Hosszú álmot hoznék neked 
   lehetne végre egy új életed 
Hosszú álmot hoznék neked 
   lehetne végre egy új életed 
   
Tiszta lappal
 
 
Halott ösvényen
járok- kelek
harmatos fűben
térdepelek
 
Ha remény van még
én szárnyra kapnék
faltól- falig
körbenéznék

Hazug álmok,
vermek árkok
már faltól- falig körbelátok



(*: A szöveg a mára már feloszlott Hate of Ignorance zenekar 'Tiszta Lappal' című számának dalszövege.)