Álmos meleg, őszbe hajlik a nyár
Fehér öltöny kék felöltőt vár
Mit ér a könyv képek nélkül?
Képzeld oda, ami készül

Szállok el messze, képzetem hátán
Mit el se hinnék, az vár ma rám
Előkerült mellényből az óra
Szerencsére, mielőtt elkésett volna


Könyvet írok egyszer erről
Az ember ha egyszer felnő.
Nagy leszek, de nem nagyobb
Mint akkor voltam, s most vagyok

Felfelé volt ott, itt feje tetején
Áll a világ - így jöttek a kártyák
Sorban, ász után pár - flush, király
Fejem Kapom, nem tudom: Magam ki vagyok?


Megihatom-e ezt a tégelyt,
Ha nincs ráírva az, hogy méreg?
Kicsi az ajtó, kisebb a lány
A sütemény gyógyítja a változást?

Egy éjszaka alatt fordult meg
Egy egész világ körülöttem
Megvolt-e már a hat ma,
Lehetetlen, bizonytalan


Pörgő képek, esztelen játék
Most tükörbe is hiába állnék
Biztos talaj, szédítő látkép
Homályos képek, orromig se látnék

Székre állok - kisebb leszek
Leugrok - s nagyként ébredek fel
Nem értem már, s nem is látom,
Mi a valóság és mi hát az álom?


Könyvet írok egyszer erről
Az ember pillanatok alatt felnő.
Nagy leszek, de nem nagyobb
Mint akkor voltam, s most vagyok

Egy csésze tea, az utolsó már
Betellet hát végleg a pohár
Pedig meg még egyet sem ittam
Jó éjszakát - későre jár, vár már az ágy.

(2011. 11. 15.)

Füstmentes éj
A Tűz, a láng, a fény,
Víz forrás híján
Semmit sem ér

Reflektor-köd
Vibráló fények
Nincs már más
Tőled sem félek

Melegség bennem
Nem érdekel
Mit kellene tennem
Kezed kezembe fonom,

Ennyi elég
Mondanám én
De Ő mást mond
Nem, nem elég


(2012. 01. 05.) 

Vörös ruhájában leskelődik a Nap
Ágak mögül félénken kikukkantva.
Vadító rúzzsal hinti be csókkal
Az álmos világot, óvó gonddal.

Sötét száll most le a városra,
Csak a padon ül egy csendes kis párocska:
Nem tudják még, csak sejtik:                           Talán

Sárga leveleket terelget a szél,
Sáladba kap, nálad gyorsabban lép
A merész. Így sétálunk kézben kéz.

Reflektor- ködbe burkol minket az éj,
Nincsen más, csak te meg én.
Eltűntek már a vibráló fények, mind
Kihunytak, aludni tértek.

Azt hittem, majd filmet nézünk,
Ágyban ülünk, s nevetgélünk.
Azt hittem, majd nézzük a vásznat...

Szeretem, mikor szorosan átölelsz
Melegséggel finoman körbehintesz
Szerelmesen, halkan fülembe súgsz,
Hazugsággal elcsábulsz

Lágy fénnyel takar minket el az éj
Ketten vagyunk, csak te és én
Mint egy pillanat, múlt el az a pár nap,
Összegabalyodtunk akkor az ágyban

Lágy fénnyel takar minket el az éj
Ketten vagyunk, csak te és én
Mennyi szép rész - de nem tökéletes az
Egész, sebként még most is bennem ég.


(2012. 02. 11.)
 

Ma megvágtam magam

Lassan megszokom talán
A fájdalmat, mely elmémen
Cikázik át, s talán megszokom
Azt is, hogy kettőnkből egy
Nem lesz már soha ezután.

Pillangó száll szelek szárnyán
Verdes szárnya lankadatlan
Mindig újon díszben állva
Szép, pompázó lélek

Nem érthetlek téged
Merre szállsz? Utad hova vezet
Te sem tudod, t'án nem is céllal
Szállsz csupán az ösztön hajt

Álarcod leraktad, bábod rég elhagytad
Szállsz, szállsz büszkén, szépen
Végig az égen,
Utol téged sosem érlek




Várj




Várj



Várj, várj, várj

Végigszállsz a városon
Cikk-cakk nyomot hagyva,
Célod nincs, csak hogy:
El innen, el innen
Nem értelek téged.

Megállapodsz végül végleg,
Célod lassan elérted
Kis híjja csupán, látod:
Ide jöttél, itt a vége

Álarcod leraktad, bábod rég elhagytad
Mi óvott téged, mi eltakarta fényed
Nem áll utadba már, magad ura
Lehetsz, ha lenni szeretsz

Nézlek, s látom, szemed
Megcsillan a bíbor fényben
Neved másnap két sorban
Megvillan kéken

Álarcod leraktad,
Sálad erősen meghúztad.
Repülsz, repülsz,
Mint mindig akartad

S sírköved felett én
Csöndben állok,
A hideg télbe
Csak egy szót kiáltok:

Miért?

Mit ér a lét?

(2011. 07. 29.)