Álmos szél az ablakban pihen
Mámoros éj fáradtan piheg

Mi tegnap volt, régen nincs
Mit tegnap tettünk,
Ne keresd, ne keresd
Soha már.

Szétszórt emlékeim az
Asztalon állnak (és csendben várnak)
Gyűrött ruhák
A pamlagon várnak
(A csend figyel)

Mit kérdezünk
Szó már rég nem felel
Így hát szemed nézem, hogy
Mit felel

Kérdések hada ölel át engem
Ezer kérdés, és válasz egy sem
Reggeli fény, mint jégeső, zúg
Fülemben a tegnapi dal, de jól tudom, hogy

Nincs tovább, bezárult az ajtó
Lépcsőn ülünk, kezünk összeszorul
Elveszett a kulcs, elveszett az idő
Elveszett a hely, elveszett a jövőnk

Szétszórt emlékek csöndben várnak
Gyűrött ruhák szétszórva állnak
Félek, a láng többé fel nem gyúl
A fény kialszik, a meleg is elmúl

Álmos szél gondol rám, csendben
Fúj, vagy már rég el is múlt
Nyílik egy ajtó - képzetem játszik
Csak a magány vár, vár reám

Sötétben közben  falról-falra
Járok óvatosan, lépésenként haladva
Nem tudom, honnan és hova jutok
Néha óvatlanul meg is botlok

Nappali sötét, éjszakai álom
Tegnap még meleg, reggel meg fázom
Fal felé fordulok, így nem kell látom:
Minden a régi, semmi sem ugyanaz már 

A sötétet langyos fény öleli meg
Szobám még puha illatod lepi be
Őszi rózsa, tavaszi zápor
Van-e kezdet, vagy ez már a távol?

Sétálok utamon, fejem még zúg
Fülembe csend helyett te hangod dúl
Régi ritmus, tegnapi tánc
Nem enged el engem soha már

Sötétben engem te ölelsz
Szobámban lelked még megpihen
Ez hát a vég, nem is lehet más:
Enyém vagy, nem engedlek el

Többé már…

(2011. 03. 06.)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.