Pillangó száll szelek szárnyán
Verdes szárnya lankadatlan
Mindig újon díszben állva
Szép, pompázó lélek

Nem érthetlek téged
Merre szállsz? Utad hova vezet
Te sem tudod, t'án nem is céllal
Szállsz csupán az ösztön hajt

Álarcod leraktad, bábod rég elhagytad
Szállsz, szállsz büszkén, szépen
Végig az égen,
Utol téged sosem érlek




Várj




Várj



Várj, várj, várj

Végigszállsz a városon
Cikk-cakk nyomot hagyva,
Célod nincs, csak hogy:
El innen, el innen
Nem értelek téged.

Megállapodsz végül végleg,
Célod lassan elérted
Kis híjja csupán, látod:
Ide jöttél, itt a vége

Álarcod leraktad, bábod rég elhagytad
Mi óvott téged, mi eltakarta fényed
Nem áll utadba már, magad ura
Lehetsz, ha lenni szeretsz

Nézlek, s látom, szemed
Megcsillan a bíbor fényben
Neved másnap két sorban
Megvillan kéken

Álarcod leraktad,
Sálad erősen meghúztad.
Repülsz, repülsz,
Mint mindig akartad

S sírköved felett én
Csöndben állok,
A hideg télbe
Csak egy szót kiáltok:

Miért?

Mit ér a lét?

(2011. 07. 29.)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.